SMALL LEXICON
Álló v. fennálló edény: A tálasedény ellentéte. Ide soroljuk azokat az edényeket, melyeket egy magasabb csőből alakítanak ki és általában a magasságuk nagyobb, mint a szélességük. Pl. korsók, kanták, bödönök, kancsók stb.
Áttörés: Az edény falának kivágással történő díszítése. Ehhez általában éles kéziszerszámot, lándzsát, esetleg tűt használtak.
Bravúrdarab: A legtöbb szakmai tudás igénylő kerámiák. Ide tartoznak a mesterremekek, a különböző, egyedi megrendelésre készült, nagyméretű gyertyamártók, kanták, korsók, csalikorsók.
Butella: Pálinka tárolására használt, egyedi megrendelésre készülő cserépedény. Két legelterjedtebb formája a hasáb alakú és az ovális (szilvamag) alakú változat. Részletesen lásd a Hogy volt? menüpont A zsebbe való edény című fejezetében.
Butykos: Pálinka tárolására használatos, általában nagyobb méretű, szűkszájú, egyfülű állóedény.
Céhkancsó: A különböző iparos céhek használták és őrizték ezt a nagyméretű, általában boroskancsó formájú edényt. Jellemzőjük, hogy az adott mesterség legfontosabb szerszámai, esetleg védőszentje, nemzeti jelképek jelennek meg rajta. Szinte minden ismert darab erősen, teljes felületén díszített. Gyakorta találunk rajtuk szövegeket, ill. szinte mindig leolvahtajuk róla készítésének évszámát.
Dudi főd (föld) v. dudi sárga: Az Aradtól néhány kilométerre lévő Dud községből szállították ezt az agyagot földfesték (engób) készítéséhez. Jellemző színe az okkersárga, de előfordult a citrom színéhez hasonló és egészen barnás is. Mezőtúron külön korszak köthető e festék használatához, de más alföldi központokban is dolgoztak vele.
Folyóedény: A fazekasok ezzel a kifejezéssel különböztették meg az állandóan készített áruikat (tejesköcsög, szilke, csirkeitató, virágcserép, stb.) az alkalmi megrendelésre készülő daraboktól, ill. az ún.: bravúrdaraboktól.
Földfesték v. engób: Általában fehér, vagy más világos agyagból készítették, finomították és vízben feloldották. Ezzel a tej sűrűségű festékkel vonták be (mártották vagy nagykanállal öntötték körbe) a kikorongozott edényeket, hogy a mázaknak megfelelő alapszínt elnyerjék. Az írókázáshoz is általában ezek színezett változatait használták.
Gúzs v. gúzsa: A különböző formájú edényeken korongozás közben kialakított, kidudorodó, körbefutó rész. A gúzs (kötél) szóból jön, mert olyan az edényen, mintha a szűkülő részt egy kötés húzná szorosra. Korsónyakon, kantanyakon, kancsók oldalán a leggyakoribb.
Íróka: A díszítéshez használatos eszköz. A lényege, hogy egy kézbe fogható tartályból (szaru, cserép vagy gumi anyagból) vékony csövön (madártoll csöves része v. fém) keresztül folyik ki a festék vagy máz. Vonalakat rajzoltak vele, illetve a minták kitöltögetéséhez is használtják. A mezőtúri fazekasműhelyekben a 19. század végéig a leggyakoribb díszítési mód az írókázás volt.
Kalamáris: Tintatartó. Általában egy fő darabból, valamint tintatartó és porozó tégelyből állt.
Kanta: Víz, ritkábban bor tárolására szolgáló egy vagy két füllel készült edény. A kanna funkcióját töltötte be.
Karcolás: lásd.: Sgraffito díszítés
Mesterremek: A legnagyobb tudást igénylő edényfajtákat nevezték így. Pl.: csalikorsók, nagytálak, gyertyamártók stb.
Metszés: Díszítő eljárás, mely a túri kerámiákon igen gyakori. Lényege, hogy a már engóbozott felületet egy kampós végén élezett késsel mintázzák, azaz apró kézmozdulatokkal növények leveleit, szárait, virágait metszik a felületbe. Haladósabb, mint a karcolás vagy az írókázás.
Rátét: A kerámia falából kiálló edénydísz, melyet a korongozás után ragasztanak rá. Kis agyagdarabokból vagy kézzel formázott vagy gipszformába nyomkodott különféle minták. Az egyszerű zsinórmintától az ember-és állatábrázolásig rendkívül változatos formái vannak.
Rozetta: Rózsa. Kedvelt kerámiadísz mind írókázva, mind áttört változatban.
Ruggatott v. rugtatott dísz: A frissen engóbozott edényre magas ammóniatartalmú folyadékot (a 19. században jellemzően emberi vizeletet) csepegtettek, ez ruggatja szét a festéket érdekes, hajszálgyökerekhez hasonlatos mintát hagyva a felületen.
Sgraffito díszítés: Lényege, hogy az edényt bevonó festékes felületbe karcolnak, kaparnak vagy metszenek díszeket, így az alatta lévő vagy sötétebb, vagy világosabb anyagszín láthatóvá válik, kontrasztos mintát létrehozva ez által. A faldíszítéseknél is elterjedt régi technika.
Sújtás: Viseleti ruhadarabokról másolt, zsinóros dísz. Főleg alakos edényeken fordul elő.
Tálasedény: Az álló v. fennálló edény ellentéte. Ide soroljuk az összes tálat, tányért, tálformából kialakított szűrőket stb.
